Joel könyve, Jo: protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 2. a →kispróféták sorában. - I. Keletkezése. Korábban ált. volt az a vélemény, hogy a fogság előtti időből való, mert az ellenségek sorában sem az asszírok, sem a babilóniaiak, sem az arámok nem szerepelnek. Sok egzegéta úgy vélte, hogy akkor keletkezett, amikor Joás kir. még fiatal volt (Kr. e. 830 k.), mert ~ nem említ kir-t; mások Uzija (Azarja) korához kapcsolták (Kr. e. 760 k.), arra hivatkozva, hogy a kánonban Oz és Ám közé esik, így Ozeás és Ámosz próf-k kortársának tekinthető; ismét mások Hiszkija, Manassze v. Jozija kir. korával számoltak. Sok újabb kutató szerint helyesebb a fogság utáni időből keltezni, egyfelől vallási tartalma miatt (Izr. mint az igazak közössége - ez jellegzetesen fogság utáni gondolat), másfelől azért, mert a 10 törzs birod-a nem szerepel benne, Isten megígéri, hogy „többé” nem uralkodnak Izr-en a népek (2,19; vö. 2,17; 4,17; vö. 4,2). - II. Tartalma. Fő témája az →Úr napjának közeli elérkezése. Az előjelet az épp átélt szörnyű sáskajárásban látta a próf., mely először a vidéket pusztította (1,2-12), aztán a főv-t (2,1-11). A próf. mindkét alkalommal megtérésre intett (1,13-20; 2,12-17), majd megjövendölte, hogy hamarosan bőséges kárpótlásban lesz a népnek része azért, amit a sáskák elpusztítottak; egy későbbi időpontban még gazdagabb áldásban lesz Isten népének része; ezt az Isten Lelkének különleges kiáradása fogja jelenteni (3; vö. ApCsel 2,16-20); Izr. ellenségei elpusztulnak (apokaliptikus leírás), paradicsomi állapotok fognak uralkodni, Isten népe újjáéled (4. f.) - III. Értelmezése. A korábbi bibliamagyarázat a sáskajárást rendszerint allegóriának fogta föl, és a sáskákban Izr. ellenségeit látta, melyeknek rá kellett törniük v. már rá is törtek az országra. Több mai egzegéta viszont apokaliptikus alakoknak tekinti a sáskákat, melyek a végső idők borzalmait érzékeltetik (vö. Jel 9). Az ált. nézet mégis az, hogy Joel próf. idején a sáskajárás tényleges csapás volt, és arra indította a próf-t, hogy bűnbánatot hirdessen és ecsetelje az Úr közelgő napját. A 2 szózatban vázolt csapásokat a legtöbb kutató egynek veszi, némelyek azonban a 2. szózatbeli csapást az 1. szózatbeli folytatódásaként értelmezik; az 1. csapás már elérte az országot, a 2. Jeruzsálem felé közeledik. Vannak, akik az 1. csapást jelentő sáskajárást valóságosnak tekintik, a 2. csapást (= sáskajárást) viszont az előrenyomuló ellenség jelképeként értelmezik. - IV. Teológiája. A bűn elítélése, ami a korábbi próf-knál annyira jellegzetes, Joel próf-nál hiányzik. Ő csak rituális bűnbánattartást ismer Isten színe előtt, aki „jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület” (Jo 2,13). Az Úr napja már nem erkölcsi értelemben vett választást jelent, szakítást a korábbi életmóddal; ehelyett Isten népe felemelésének és a pogányok megszégyenülésének ideje. A pogányoknak, akik gonoszságokat művelnek, nem lesz részük az eljövendő áldásokban; a Lélek csak Izr-re árad ki. Ez fogság utáni partikularizmus. ~ voltaképpeni értéke abban rejlik, hogy a legrégibb ránk maradt zsidó apokaliptikát képviseli. Nagy népszerűségét annak a jövendölésnek (3,1) köszönheti, mely szerint Jeruzsálem közösségét az Úr napján újrateremti a Lélek, úgyhogy elragadtatottak közössége lesz (vö. ApCsel 2). **

BL:873. - Rózsa II:307.